A szerszámgépek fejlődéstörténete

A 15. század embrionális szerszámgépe az óra- és fegyverkészítési igény miatt az órások meneteszterga- és fogaskerék-gépe, valamint a hidraulikus hajtású hordófúrógép volt. 1501 körül az olasz Leonardo Da Vinci felvázolta egy eszterga, fúrógép, menetvágó gép és belső csiszoló ötletét olyan új mechanizmusokkal, mint a hajtókar, a lendkerék, a központ és a csapágy. A kínai Ming-dinasztia idején megjelent Tiangong Kaiwu egy csiszológép szerkezetét is tartalmazza, amely lábos módszerrel vasalót, homokot és vizet használt a jáde vágásához.
Az ipari forradalom mindenféle szerszámgép megalkotásához és fejlesztéséhez vezetett. A tizennyolcadik század ipari forradalma lendületet adott a szerszámgépek fejlődésének. 1774-ben az angol Wilkinson (teljes nevén John Wilkinson) feltalálta a kifinomultabb hordófúró gépet. A következő évben ezzel a hordófúrógéppel hengereket fúrt ki, hogy megfeleljen a wattos gőzgép követelményeinek. A nagyobb hengerek fúrása érdekében 1775-ben vízkerékhajtású hengerfúró gépet is épített, amely elősegítette a gőzgép fejlődését. Ettől kezdve a szerszámgépeket gőzgépek hajtották forgattyús tengelyeken keresztül.
1797-ben a brit Maudsley elkészítette az esztergagépet ólomcsavar meghajtású szerszámtartóval, amely képes volt megvalósítani a motor előtolását és az esztergamenetet, ami jelentős változást jelentett a szerszámgépek szerkezetében. Maudsley a brit szerszámgépipar atyjaként ismert.
A 19. században különféle típusú szerszámgépek jelentek meg, amelyeket a textilgyártás, az erőgépek, a szállítógépek és a hadianyagok gyártása vezérel. 1817-ben a brit Roberts készített egy gyalugépet; 1818-ban az amerikai Whitney (teljes nevén Eli Whitney) vízszintes marógépet készített; 1876-ban az Egyesült Államok univerzális hengeres csiszológépet készített; 1835-ben és 1897-ben pedig egymás után feltalálta a fogaskerék-hobbing gépet és a fogaskerék-alakító gépet.
Az ipari technológiai fejlesztés központja a 19. század óta csendben átköltözött Nagy-Britanniából az Egyesült Államokba. Whitney azok közé tartozott, akik ellopták Nagy-Britannia technológiai készletét. Whitney zseniális és látnoki volt, és ő volt az első, aki sorozatgyártású cserélhető alkatrészként fejlesztette ki a rendszert. A ma is működő Whitney Engineering Company már az 1840-es években kifejlesztett egy tornyos esztergagépet. Ez a fajta eszterga a munkadarabkészítés bonyolultságával és kifinomultságával jött létre. Ebben a fajta esztergagépben egy csörlőt szereltek fel, amelyre a különböző szükséges szerszámokat szerelték fel, így a szerszámot a helyén tartó torony elfordításával a kívánt helyzetbe lehetett forgatni a szerszámot.
A motor feltalálásával a szerszámgépek elkezdték használni a motoros hajtásokat, majd széles körben elterjedtek a különálló motoros hajtások, más néven működő anyagépek vagy szerszámgépek, amelyeket általában szerszámgépeknek is neveznek. Általában fémvágó szerszámgépekre, kovácsológépekre és famegmunkáló szerszámgépekre osztják. A mechanikai alkatrészek feldolgozásának számos módja van a modern gépgyártásban: a megmunkáláson kívül van öntés, kovácsolás, hegesztés, sajtolás, extrudálás stb., de ahol magasabbak a pontossági követelmények és finomabbak a felületi érdesség követelményei, ott általában a végső feldolgozáshoz a szerszámgépen a vágási módszert kell használni.
A 20. század elején a munkadarab-, rögzítő- és menetmegmunkáló szerszámok nagyobb pontosságú megmunkálására sorra fejlesztették ki a szúrós fúrógépet és a menetcsiszológépet. Ugyanakkor az autó- és csapágyipar tömegtermelési igényeinek kielégítése érdekében különféle automata szerszámgépeket, másológépeket, kombinált szerszámgépeket és automata gyártósorokat fejlesztettünk ki.
1900-ban a finomítás időszakába lépett. A 19. század végétől a 20. század elejéig az egyetlen esztergagépből fokozatosan alakult ki marógép, gyalu, köszörű, fúrógép stb. Ezeket a fő szerszámgépeket alapvetően úgy alakították ki, hogy megteremtsék a feltételeket a 20. század eleji precíziós szerszámgépekhez, valamint a gyártás gépesítéséhez és félautomatizálásához.
A 20. század első két évtizedében az emberek a marógépek, köszörűgépek és összeszerelő sorok köré épültek. Az autó-, repülőgép- és motorgyártás követelményei miatt sürgősen szükség van precíziós és automata maró- és köszörűgépekre, amelyek nagyszámú, összetett formájú, nagy pontosságú és kiváló minőségű alkatrész megmunkálásához szükségesek. A többspirálos élmaró megjelenésének eredményeként alapvetően megoldódott az egyélű maró által keltett vibráció és kidolgozás, valamint a marógép fejlesztésének nehézsége, így a marógép a feldolgozás fontos berendezésévé válik. összetett részek.